A Gozsdu udvar hosszú évekig igazi szellemtanya volt: leginkább külföldi befektetők vásároltak itt lakást, akik aztán sosem költöztek be. A válsággal aztán mint befektetés is érdektelenné vált a környék, és a 2008-as átadást követő években nem is járt itt senki. 2010. augusztusában, amikor az első Goubát rendezték a passzázson, még ezt írtuk: „egészen a közelmúltig inkább volt szellemudvar, mint élhető környezet.”
Nem volt itt senki. Senki.
Aztán jött a Gouba, megnyílt néhány kávézó, majd még néhány, és valamikor tavaly nyáron elszabadult a pokol. Talán a Spílerrel kezdődött, Zsidai Roy új éttermének megnyitása után dőlt el, hogy a budapesti élet új központja már nem is a Kazinczy utca, hanem a Gozdsu lesz, és azóta annyi hely nyílt, és ezek annyira tele vannak, hogy leginkább egy mediterrán városban érzed magad, ha erre jársz. De a Gozsduból nem lett kirakodóvásár, nem lakták le úgy, mint a csupa rossz döntés hatására teljesen lepusztított Erzsébet teret, itt nyoma sincs a balkáni hangulatnak, ez sokkal inkább egy kis München némi Lisszabonnal. És ennek a formátumnak direkt kedvez, hogy a lakások többsége máshol élő külföldi befektető kezében van: őket nem zavarja, ha késő estig hangoskodnak a vendégek, akik közül nagyon sok amúgy is az udvarban kialakított apartmanokban száll meg.
Gozsdu udvar este
Sétáló utca
Érdekes, hogy akármennyire is a budapesti élet központja lett a Gozsdu, sok ismerősünk még nem járt erre, szóval itt egy videó, amiből kiderül, hogy milyen a hangulat hétköznap délután (!) az udvarban. A legtöbb városrész szombat este is örülne az ilyen forgalomnak (a videó egyébként élvezhetetlenül ráz):
